Szakállas agáma

(Pogona)

Előfordulásuk: A szakállas agáma nem az Ausztráliában élő agáma fajokat fogja egybe. Csak 1932-ben különítették el; korábban ezeket a fajokat az Amphibolorus nembe sorolták. Szakállas agámákat szinte az egész földrészen találhatunk, rendkívül változatos élőhelyeken (az erdőtől egészen a sivatagokig). A fajok többsége az erdőszéleket, a sztyeppéket és félsivatagokat kedveli.

A molekuláris genetikai vizsgálatok szerint az ausztráliai agáma fajok közös őse mintegy 25–45 millió éve válhatott külön az ázsiai vízi agáma (Physignathus cocincinus) ősétől.

Megjelenése: Legjellegzetesebb testrészük a viszonylag kis pikkelyekkel fedett, széles, háromszög alakú fej. Nevüket a fej oldalán és a tarkó tájékán növő, kicsúcsosodó pikkelyeiről kapták. Izgalmi állapotában nyelvcsontjuk segítségével kifeszítik ezeket, és ekkor pofaszakállra emlékeztető benyomást keltenek. Egyúttal hatalmasra tátják a szájúkat és kivillantják apró fogaikat, hogy félelmetes ragadozónak tűnjenek. Szemeik kicsik, szemdombjaik kidudorodnak, dobhártyájuk jól látható.

Az izmos test két oldalán tövissor húzódik végig. Farkuk egyenletesen vékonyodik. Erőteljes végtagjaik éles karmokban végződnek.

Színezetük fajonként és élőhelyenként változik, de általában szürkés. Hátuk többnyire sötétebb, szabálytalan alakú foltok tarkázzák. Hasuk fehér; egyes fajok hasán több-kevesebb fekete folttal.

Életmódjuk: Nappali állatok; rovarokkal, gyümölcsökkel és zsenge hajtásokkal táplálkoznak.